Hihetetlen, de egy félév eltelt.

Szinte még most volt az évnyitó az iskolákban, és máris a második félévet kezdtük.
Előbb azonban meg kellett kapni az első féléves bizonyítványokat.
Mondanom sem kell, szívdobogva vártuk az eredményeket. Nagy meglepetést nem okoztak a bizonyítványok. Mindenki pontosan olyan jegyet kapott, amilyet megérdemelt a szorgalma és a tudása alapján.
Összegyűjtöttem azokat a történeteket, amik megnevettettek az utóbbi tanévek során.

Délután a kicsi írta a házi feladatát, közben locsogott folyamatosan. Ahogy szokta, dőlt belőle a szó. Kacsacsőr jobbra, balra, egyenlőségjel...Olvastam az ágyon, fél szemmel őt figyeltem. Egyszer csak felém fordult:
- Anya, tudod mi a csend hangja?
Kérdően néztem rá.
- Ma a tanító néni azt mondta, fogja be mindenki a száját, és meg fogjuk hallani a csend hangját. Akkor mindenki elhallgatott, és tudod mi a csend hangja?
- ????
- Tikk-takk-tikk-takk, hallottuk az órát!

A kicsi büszkén mesélte, hogy van ám fekete pont a suliban.
- Igen, tudom. –válaszoltam.
- Az rosszat jelent...
- Igen, azt is tudom....
- Nem baj, ha kapok, majd kiradírozom....

Azonnali radír elkobozással járt volna ez a mondata, ha nem kezdett volna el keservesen zokogni, hogy neki szüksége van a radírjára. Esküt tetettem vele, hogy soha nem radírozza ki a fekete pontot.

Készültünk a legkisebb keresztelőjére. Megkértük öcsémet, legyen a keresztapja. Persze, hogy igent mondott.
Másnap a suliban kértünk jelentkezési lapot, és mondtam a neki, hogy tesóm lesz a keresztapja.
- Jajj, de jó!
Vidáman ugrált egy kicsit, míg elmentünk átöltözni, majd komolyan rám nézett:
- És vállalta?????

Olvasásból az volt a házi feladat, hogy gyűjtsenek szavakat a gyerekek, amikben a SZA szótag szerepel.
Itthon ellenőriztem, mit alkotott a kicsinyem. Gyöngy betűkkel megírt sorok között ott lapult egy megoldás: szar. Feladta a leckét, miután kiradíroztam, mit is lehetne írni helyette.

Egyszer egy hotdog kiflit készítettem el neki tízóraira, és uzsonnára. Három részre szoktam vágni, de annyira siettem, szalvéta is kevés volt, így csak ketté nyestem. Gyorsan bele a dobozába, rohanás iskolába, dolgozni.
Délután panaszosan szólt a hangja:
- Szörnyű napom volt!
- Mi történt?
- Nem tettél elég kaját!

Már a szörnyű napon kiakadtam, biztos egy NAV ellenőr lihegett a sarkában, és egy reggeli dorgálós értekezleten van túl... Kérdeztem tőle, ugyan miért nem ette meg rendesen az ebédjét?
- Három kanál levest ettem!!! Tudod, csak három kanállal kell ennem abból, amit nem szeretek!
Igen, tudom! Már sokszor kiborított, amikor a tejfölös krumplileves felett zokogva közölte:
- Most azt akarod, hogy belesírjak a levesbe?

Lassan végére értünk az ábécének. Délután várakoztunk a napközis ajtó előtt. A gyerekek háromnegyed négykor kiözönlöttek. Két kisfiú hangosan beszélgetni kezdett:
- De jó! Holnap tanuljuk a Q betűt!!!
Mire a másik boldogan felkiáltott:
- Az tényleg jó, mert akkor le tudjuk írni azt, hogy KURVA!
És boldog mosollyal arcukon elrobogtak. Mi szülők meg ott álltunk, meg sem mertünk mukkanni.

Apró szösszenetek az iskolás évekből. Szorgalmasan gyűjtögetem továbbra is a történeteket, hogy a tanév végén újra legyen mit mesélnem.